Az önismereti munka nem pár könyv elolvasását jelenti

"Olyan sokan elérhették volna a bölcsességet, ha nem gondolták volna már bölcsnek magukat." - Seneca

Akkor kezdődött nálam az igazi önismeret, amikor anyagi okokból külföldre kényszerültem. Rengeteg új munkahelyen, új emberek között helytállni teljesen egyedül kicsit sem egyszerű. Ott ismertem meg magam igazán, olyan tulajdonságaim vannak, amikről nem is tudtam, jók és rosszak egyaránt. De amíg az útnak nem lesz vége, biztos vagyok benne, hogy még nem egyszer meglepődök magamon. 💪

Teljesen egyetértek kedves Kitti a szavaiddal. Nem olyan rég fogalmaztam meg én is ahogy ezt a témát látom. Avagy miért fontos az önismeret és mit is jelent? Mit jelent egész embernek lenni? Egyik részünket úgy nevezzük, hogy a pozitív tulajdonságaink. Ezeket szeretjük magunkban. Büszkén felvállaljuk ha kérdezik. Örülnénk, ha mindig ilyenek tudnák lenni. Aztán jönnek az élet történései és előbukkannak, általában jól rejtegetett részeink, mint egy kiabálva, hogy itt vagyok figyelj rám, nem zárhatsz ki az életedből. Ezekben a történésekben elveszítjük a kontrollt, amivel korábban tökéletesen lepleztük a külvilág elöl, hogy mi olyanok is lennénk. A tökéletesség látszata, vagy inkább pont a tökéletlenséggé... Hogy érezzük magunkat amikor nem kapunk empátiát, megértést egy helyzetben amikor viharok dúlnak bennünk? Nem mondható, hogy kiegyensúlyozott harmonikus érzések kerítenének hatalmába ilyenkor minket. A külső empátia hiánya hatására érzett fájdalom, igazából a belső empátiának a hiánya. Olyan részünket ha támadás éri amit szeretünk magunkban, nem követi fájdalmas érzés. Maximum legyintünk gondolván, hogy ez nem tudja, hogy miről beszél. Ellenben ha a pokolba taszított részeinket éri külső sérelem, az nagyon tud fájni. Utasítottatok már el valakit? Mit érzett? Vagy ha veletek történt mit éreztettetek? Ugyan ezt érzik azok a részeink amelyet elutasítunk, mondván, hogy nem helyes (még a szüleinktől tanultuk), bűn (társadalmi megítélés), szégyenli való (szintén külső behatás következménye). Ezek legtöbbedike még gyerekként ért minket, amikor még nem tudtuk megvédeni magunkat, mondván, hogy hé, az is én vagyok. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy a pokolba száműztük énünk egy jó nagy részét és önként őrködünk felette, hogy ki ne jöjjenek a fényre, hisz ez valóban maga a pokol. Magunk is meg tudjuk élni ezt a poklot tudatosan, mikor száműzöttnek érezzük magunkat. Pont emiatt jönnek olyankor amikor nincs felettük kontrollunk. Hé..., itt vagyok! Szeress engem is. Fogadj el kérlek. Szerencsére. Másképp el is felejtenénk énünk egy részét. Már az elején elhangzott, hogy mindannyian szeretjük, hogy ha empatikusan viselkednek velünk. És mi magunkkal? Minden részünk kell ahhoz, hogy egész emberként élhessünk. Itt jön a képbe a be nem avatkozás bátorsága. Egy nagyon jó lélektársamtól hallottam a napokban ezt a kifejezést. Ez olyan mintha hagynánk a gyereknek, hogy rosszalkodjon és nem büntetnénk meg érte. Ellenkezőleg, empatikusan megpróbálnánk megérteni őt. Az empátia nagy fegyver. Az egyetlen fegyver az ellenállással szemben. Az empátia mozgató energiája a szeretet. Ami kint az bent. A megtagadott részeink is megértésre vágynak. Nem merjük kiengedni a fényre mert akkor pusztítani fognak vagy szégyenkezni fogunk, gondoljuk. A gyermek amikor nem kapja meg amit akar szabályos ijesztő hisztirohamot kap. Empatikusan megértve őt ez lecsillapodik. Pont így az elutasított részeink is ijesztőek tudnak lenni mégis lecsillapodnak megértésüket követően. Csak így lehetünk egész emberek. Elfogadván magunkat, magunkban mindent. Erről szól az önismeret, hogy ismerjük meg mit nem szeretünk jelenleg még magunkban és átölelni azt önszeretetünkel.

Köszönöm ezt a videót 🤗❤️

Köszönöm szépen az őszinte beszédet, hogy az önismeret egy életen át tart. De remélem, hogy egyre könnyebb lesz. Személyszerint én a magam elfogadásával küzdök, hogy tudjam magam megfelelően szeretni mivel gyerekkoromban ezt nem úgy kaptam meg ahogy szerettem volna.

Köszönöm szépen!!

Köszönöm a videót :)

Köszönöm szépen!

Kedves Doktornő! Magam is tapasztaltam - többek közt önmagamon -, ezt a fajta jelenséget, amikor elkezdtem az önismereti munkát. Ahogyan egyik kedves barátom fogalmazott: nekiláttam tudatosan élni. Egy regényben olvastam a kifejezést, nem tudom, hogy mennyire szakszerű, mindenesetre nagyon szemléletes: spirituális ego. Mint amikor elkezdünk egy nyelvet tanulni, és pár mondat megismerése után úgy gondoljuk, hogy anyanyelvi szinten tudjuk, így akár taníthatnánk is. 😊 Saját munkám során például ez is egy olyan jelenség volt, aminek a létét fájó volt beismerni, de része volt a fejlődésnek, hogy megtettem, és elengedtem a "megmondóember" és az önjelölt lelki tanácsadó szerepet. Pontosan azért, mert ahogyan haladok, egyre csak nő azon dolgok száma, amelyekről kiderül, hogy milyen kevéssé ismerem. Rájövök, hogy milyen keveset is tudok... A "rapid diagnoszták" környeztemben az Ön által felsoroltakon túl, még két dolgot szoktak bizton állítani másokról: pszichopata vagy magasan funkciolnáló autista... A videóban említett módon: mindenféle képzettség nélkül. Köszönöm, hogy meghallgatott! szeretettel, Zoltán

Ez teljesen igaz, amit elmondasz. Fontos a letisztultság és az alázat. Köszönöm, hogy elmondtad. Üdvözletemet küldöm.

Maximálisan egyetértek.😊

Köszönöm szépen!! Örülök ennek a témának, nagyon sok hasznos tudást, és megerősítést kaptam!! Szép napot Önnek is🌿🌻🌿🌻

nagyon egyetértek, szuper hogy foglalkoztál ezzel a témával!

Nagyon jo gondolatok :) koszonjuk a videot :)

Szerintem egy nagyon fontos gondolatot fejtettél ki ebben a videóban is. Bízom benne, hogy sok emberhez el fog jutni, mert valamilyen szempontból mindenki számára hasznos lehet. Nekem mindenképpen az volt, úgyhogy köszönöm! :)

Nagyon jò mindig a megfogalmazàs,a valòdi es èrtelmes közölnivaló, a függetlensèg, a valòdi tudas es a hivatàstudat is nagyon àtjön. Absolut autentikus!!

"The only true wisdom is in knowing you know nothing" - Socrates

Köszönöm igazad van sokszor beleesek ebbe sajnos, de majd jobban odafigyelek.

klassz, fontos videó!

Nagyon köszönöm az előadást én is érintett vagyok a témában de az ember nem azért írja a könyvet hogy magát mutogassa inkább azért hogy valamit át adjon az utókornak hiszen nagyon. sok érdekes dolog van az egyszerű emberek életében is. amit a nagy emberek észre sem vesznek.